Örvény jelige – Fekete tükör

Szerző: Örvény Cím: Fekete tükör (thriller részlet)
Este
Az egész üveg bor elfogyott, és ahogy újra és újra átolvastam Tim novelláját egyre inkább úgy éreztem, mintha a pohárban is a szerencsétlen áldozat vére lötyögne. Sokáig álltam a zuhany alatt a vizet hidegre, majd melegre állítva ameddig csak bírtam. Egy örökkévalóságnak tűnt mire a férjem hazaért. Az ő munkahelye nem zárt be a járvány alatt, és ezért nem kell kerülgetnem az itthonlétem idején. De most nagyon örültem neki, mert egész nap úgy éreztem, mintha figyelne valaki. Ez az írás annyira valóságosnak tűnik, hogy szinte csepeg a sorai között a bűntény. Kedvem lett volna lerohanni a férjem elé, ki a házból az autófeljárón át egészen a karjába, de akkor gyanút fogna és nekem már jó pár éve nincs kedvem magyarázkodni. A mi életünk több mint húsz évnyi házasság és két majdnem felnőtt gyerek után néha csak szürke hallgatás és beletörődő titokzatosság. Egyikünk sem kérdez túl sokat a másiktól, és ezt viszont is elvárja. A konyhában találkozunk. Ad egy gyengéd csókot a számra, és ettől éles fájdalmat érzek. Eszembe jut, hogy olvasás közben erősen az ajkamba haraptam úgy hogy még a vérem is kisercent. Éreztem a vér ízét a számban, és láttam azt, aki éppen a nyomokat tűnteti el a folyóparton. De aztán nyugalmat erőltettem magamra, és a gyerekekkel együtt asztalhoz ültünk.
Fagyasztott pizza megsütve. Ez jutott mára és senki sem neheztel érte. A gyerekek imádják a gyorskajákat, a férjem pedig teljes mértékben elhiszi, hogy ma is rengeteg dolgom volt ezért nem főztem. -Nehéz időket élünk – mondja biztatásképpen, amivel lényegében le is zárja az el sem kezdődött beszélgetésünket arról, hogy kinek milyen napja volt. Aztán a második szelet pizzánál egészen hirtelen ötlött fel bennem, akár egy jelenés. Egy pillanatra megrémültem és pánikba estem. Mi van ha a szerző tényleg megölt valakit, azért tudja ilyen részletes pontossággal leírni az esetet? Hidegebnek éreztem a konyhát, és még azt is hihetném, hogy a meggyilkolt szelleme sétál itt valahol a járólapunkon. Úgy éreztem magam, mintha valamilyen vízparton lennék, és a éppen a tarkómba kapaszkodik egy jeges fuvallat. Ám itt ülök az asztalnál feszengve és tehetetlenül. Mégis nyugalmat erőltetek magamra, és valamilyen különös izgalom fog el, amilyet már nagyon rég óta nem éreztem.
április 23-a csütörtök
reggel
Baromság egy szerzőt gyilkossággal vádolni csak azért, mert élethűen ábrázolt egy helyszínt és egy történést. Ennyi erővel minden írót és filmrendezőt meg lehetne vádolni azzal, hogy amit bemutatnak, azt egyszer már elkövették. Majdnem egy nap telt el azóta hogy olvastam Tim írását, és úgy tűnik hogy kezdem elveszíteni a kapcsolatot önmagammal. Ideges és ingerlékeny vagyok olyan dolgokkal szemben is, amikhez már volt időm hozzászokni. Kár a férjem horkolásával magyarázni az álmatlanságomat, mert ezzel csak ismét magamnak hazudnék. Különben is egy házasság az egyensúlyozás és a kompromisszumok művészete. Tim szabaddá tette bennem a vulkán száját és az bármikor kitörhet, hogy halált és pusztulást okádjon. Vannak emberek, akiknél évekig csak nő és nő a belső feszültség egy hangos szó nélkül, aztán egyszer csak valami elfordítja a kulcsot és: slussz. Az én válaszaim mások az általános problémákra. Szeretem azt gondolni, hogy ismerem magam, de Timothy írása mégis azt bizonyítja: nem. Bár felesleges ezért csak őt okolni, hiszen bármi más -egy film vagy egy könyv – is elérhette volna ugyanezt a hatást. Hiszek benne, hogy minden amit elnyomunk magunkban olyan mint a rák, és egy idő után majd betegséget okoz. Azt hiszem az ilyen dolgokra mondják azt, hogy pillangó-hatás.
A gyerekek még alszanak, a férjem pedig ma is korán elment. A rövid – tizenöt éve – ugyanolyra vágatott hajam kissé kócos, a köntösöm bolyhos, de szerintem mindenki így képzel el egy szerzőt, aki szabadidejében az irodalommal foglalkozik. Annyi a különbség, hogy az én kezemben reggel mindig első a kávéscsésze, és nem a borospohár. Ezt sose cserélem fel, és szerintem ez az egyik alapköve, hogy se én magam, sem pedig mások ne ragasszanak rám semmilyen címkéket. Zakatolt az agyam, és a rövid alvás után hajnali háromkor felébredtem, és pirkadatig a plafont bámultam. Ez a három legrosszabb dolog között van: amikor fáj a fogad, amikor töri a cipő a lábadat, és amikor nem tudsz aludni. Kislány koromban hallottam egyszer egy imát. Valahogy így szólt az egyik sora: „adj erőt nappal, hogy el ne fáradjak, és fáradságot este, hogy rögtön elaludjak. Nagy áldás, és jól is jönne most! Egy hosszú percre hunytam csak le a szemem, akkor amikor a férjem felkelt – magától, ébresztő nélkül – hogy munkába induljon. Jobbnak láttam nem magyarázkodni, hiszen még gyanút fogna.
A kávé lefőtt, és az illata belengi a földszintet. Széket húzok a konyhaablakhoz, ami a hátsó kertre néz, és letelepedek az üveg mögé festett csendélethez. Egy szarka billegteti a fejét, ahogy a szomszéd macskája lopakodik a ruhaszárító alatt a füvön. Vannak napok, amikor az is eszembe jut, hogy talán szakember segítségét kellene kérnem. Nem a férjem vagy az ismerőseink miatt nem teszem meg, hanem egyedül a gyerekek miatt. Ők semmiféle képpen nem tudhatják meg mi játszódik le bennem. A férjem már megtanulta elfogadni a dolgokat, évek óta egy kiabálás sem volt közöttünk. Minden úgy volt jól, ahogy történt, és biztos vagyok benne, hogy abban az esetben is mellettem állna, ha mondjuk ki: kattant lennék. Valójában unom, hogy boldog életem van, és ez nem jelent mást, minthogy mentális problémákkal küszködök. Nagy levegőt veszek, a kávé nedves gőze szinte égeti belülről az orromat. Ilyenkor mindig mélyebben érzek ha a házasságomra gondolok, amelyben a féltékenység soha nem volt a vita tárgya. Ezzel meg is nyugtatom magam, de valami újra felkavar. A víz hangosan csepeg a mosogató felett, és erről a folyó jut eszembe. Az a folyó, amely talán éppen valakinek a feldarabolt tetemét sodorja.
Álomszép lehetne ez a reggel, ha nem lennének ilyen lidérces órák mögöttem. Nekem iszonyatos teher mindenkinek megfelelni, és mindenhol helytállni, de még nyomasztóbb teher egy nő számára a saját kíváncsisága. Hiszen ott van Pandora, vagy Kékszakáll utolsó felesége, aki a benyitva tiltott szobába megtalálta az előző asszonyok levágott fejeit...