Nefelejcs jelige – A szeretet lángja

Szépirodalom
A szeretet lángja tisztít. A szerelem a szeretet egyik különleges formája. A szerelem akkor lesz tartós, ha kölcsönös szeretetre épül.

1. rész Klementina
Klementina egy dél afrikai kis faluban született 1914-ben. Tizennyolc évesen ment férjhez. Férje a közeli, város állatkertjében dolgozott, állatgondozóként Megépítették a házukat, és békességben éltek. Klementina a városi korházban dolgozott szakképzett ápolónőként. Már munka mellett szerezte meg a szülésznői szakképesítést. A lányuk tíz éves volt, mikor az apját baleset érte. Az éhes oroszlán rávetette magát a ketrecébe lépő, ételt hozó gondozójára. A férfi a korházba szállítás közben halt meg. A munkahelye saját halottjaként temette el őt, és a fiatal özvegynek járadékot fizetett a gyermeke felneveléséhez. A kislány jó tanuló volt. Anyja szépségét örökölte, és már korán akadt neki udvarlója, de a szigorú anya kikötötte, hogy lánya csak az iskolája befejezését követően mehet férjhez. Így a vőlegény türelemmel kivárta, míg a lány elvégzi az iskolát. Ezt követően 1949-ben, a lány tizenhét éves korában ment férjhez. Ebből a házasságból született egy Klement, aki a nagymama után kapta a nevét. A lánya meghalt a gyerek születésekor, a szüléshez sürgősen kihívott kezdő bába hibájából. Ez a váratlanul bekövetkezett esemény kihatott Klementina egész életére. Anyja helyett ő nevelte fel az unokáját. Lánya értelmetlen halála bizonyította be az akkoriban élete közepén járó asszony számára, hogy hiányt szenved hazájában a nők védelme. Ez a gondolat többször is visszatért hozzá, ahányszor csak szembesült ennek tényével. Munkáját hivatásának tekintette, és védelmébe vette az asszonyokat, akik rá bízták életüknek ezt a fontos eseményét. Az asszonyok becsülték őt, és bíztak benne. Ugyanakkor akadtak irigyei is. Ám az ő ki nem mondott tapasztalata idővel a meggyőződésévé vált, hiszen a lánya halála óta bántja őt, hogy csendben eltűrte a nyilvánvalóan emberi mulasztást. Az asszonyok rovására elkövetett hibák, és a halált okozó gondatlan bánásmód tényei, előtte is, és azóta is számonkérés és következmények nélkül maradtak. Ő tudja a lejobban, hogy ezeket az ügyeket itt nem követi számonkérés. Arra a következtetésre jutott, ha mi asszonyok nem akarunk ennek a hiányosságnak kárvallottjaivá válni, meg kell előznünk, hogy a baj, megtörténhessen, különben mi védtelen nők járunk rosszul, ezért a szeretteinkre nekünk kell vigyáznunk! Klementina elhatározta, hogy a jövőben ehhez tartja magát.
Ő hiszi, hogy az ember lelke szavak nélkül is ráérez hogy mire hivatott itt a földön, hiszen az ember ösztönösen annak eléréséért cselekszik. Tettei időnként lassabbak, máskor vakmerő túlzásokba sodródhat, de építő kövei az elrendelt sorsfeladat teljesítésének. Minden megtett lépés közelebb viszi a számára kitűzött feladat megoldásához. A történések azt igazolják, hogy ezekkel a gondolatokkal Klementina nem maradt magára. Az elszánt tettekben társra, és új életformára talált.
Most kapcsolódjunk bele Klementina életébe, akkor, amikor Klementtől külön válnak útjaik. Ekkor érzi úgy, hogy mindent megtett unokája biztonsága, és sorsfeladata teljesítése érdekében, amit nőkén hazájában megtehetett érte.
Már 1963 –at írunk. Hőseink életük derekán döntenek úgy, hogy új hazában kezdenek új életet. Hátrahagyva múltjuk gondjait, és hazájukat. Klementina és dr Gusztáv Keller Amerika felé hajóznak. Az utasok nagyrésze ebéd utáni pihenőjüket töltik a fedélzeten elhelyezett nyugágyakon. Így szól az orvos,
-Klementina ugye tudod, hogy mélyen érintettek a szavaid, mikor beavattál a terveidbe?-
-Mire gondolsz?-
- Elmondom. A te szávaidnak előzményeként történt meg, hogy Sinnta házhoz hívott. Én orvos vagyok! A gyógyításra esküdtem fel! Már ekkor megéreztem, hogy ebből az esetből nagy baj lesz. Így szólt hozzám:
-Orvosold a feleségemet!-mondta nekem.
- Ránéztem a gyereklányra, és így szóltam hozzá.
- Rossz a szemed Sinnta? Legközelebb jobban nézd meg kit választasz asszonyodnak!- Korholtam őt, miután elláttam Klementet, és nyomban rossz előérzetem támadt. Erkölcsi vihar dúlt a lelkemben. Ellentétes érzések kerítettek hatalmukba. Nos, akkor jöttem rá, hogy ennek mi volt a valódi oka, amikor a segítségemet kérted Leila halálát követően. Amíg hallgattam a szavaidat, arra gondoltam:
-Lám igazam lett! És ismét eszembe jutott mindaz, amit akkor este, Sinnta házában gondoltam. Amit végül a te tetteid igazultak be. Ugyanis a természet törvényeit nem szabad semmibe venni, mert erősebbek nálunk! Ezt diktálta akkor az előérzetem, amikor az unokádat kezeltem. Őszintén sajnáltam őt, mert a kegyetlen sors nem engedte meg neki, hogy melletted váljon felnőtté. Sinnta azt hitte, azért mert ő gazdag ez már feljogosítja arra, hogy többet engedjen meg magának másoknál!-mondja Gusztáv. Sinnta a felelőtlenségét, komiszsággal és érzéketlenséggel tetézte. Ez vezetett el idáig!- mondja Gusztáv.